Sokan ismerik, sokan szeretik, de biztosak vagyunk abban, hogy a teljes munkásságát kevesen látják. Levéltáros, író, kutató, festő, előadó, GYMS Megye közszolgálatért díjas kitüntetett, számos emléklap és oklevél tulajdonosa.

Neki köszönhetjük, hogy a mai mosonmagyaróvári köztudatban egyre elterjedtebb egy elfeledett név: Hőnel Béla, Magyaróvár és környékének legjelentősebb építésze, a Magyaróvári Ipartestület alapító alelnöke majd elnöke, helyi képviselő.

Ha kiejtjük ezt a nevet, eszünkbe jut a kutató munkássága. Ez igazi érdem. De vajon ő elégedett? Milyen tervei vannak? Milyen szemmel nézi ő a város mindennapjait?
Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettem fel Beregszászi Balázsnak egy márciusi levéltári látogatás során.

Huszonkettedik éve dolgozom a Levéltárban. Itt minden fellelhető, ami a 17. századtól Moson megyével és Mosonmagyaróvárral kapcsolatos. Ezzel foglalkozunk nap, mint nap. Fontos számomra, hogy amit tudok a helytörténeti dolgokról – mivel itt dolgozom -, az ne maradjon csak az én fejemben. A történelem nagyon érdekes dolog. Hadd tudjanak róla az emberek!

Ezek nem titkok, csak rég elfeledett történetek.

Ezt úgy képzeljem el, hogy egész nap iratokat olvasol, jegyzetelsz, raktározol, és ha közben olyan történetekkel találkozol, amit érdekesnek találsz, azt elkezded még mélyebben kutatni?

A levéltárosi munka nagyon összetett. Mi kis levéltár vagyunk, ami azt jelenti, hogy az intézményünkben nincs kimondott szakosodás. Mindenki minden munkaterülettel foglalkozik.

Milyen munkaterületek vannak?

Feladatunk az ügyfelek kiszolgálása, akik valamilyen kéréssel fordulnak hozzánk. Ezek lehetnek magán vagy hivatalos kérések, levelek. Mindenre válaszolunk. Erre ügyfélszolgálati időt is tartunk hivatalos nyitvatartással.

Az elsődleges feladat azonban a kutatás: bármilyen történeti dolog iránt érdeklődő emberek iratanyagokkal való kiszolgálása. Gyakorlatilag a 17. sz-tól az 1990-évekig mindenféle hivatal ide adta le az iratanyagát. Így bárkinek iratra van szüksége, az ide fordul.

Rengeteg megkeresésünk van különféle épületekre, használatba vételi engedélyekre, építészeti iratokra vonatkozóan.

Kevesen tudják, de például nagyon sok munkaviszony igazolásunk van. Ezért a nyugdíjba menő emberek ügyeit is itt tudjuk intézni. Akinek bizonytalan a bejelentett munkaviszonya, hogy hol, mennyi ideig dolgozott, akkor a nyugdíjintézet a területileg illetékes levéltárat kéri fel a hivatalos dokumentumok beszerzésére.

Ez azt jelenti, hogy ha valaki valamelyik helyi vagy térségi gyárban, üzemben vagy községi tanácsnál állt alkalmazásban, akkor azt le tudjátok igazolni?

Igen, amennyiben az adott gyárnak, üzemnek, tanácsnak mi őrizzük az iratanyagát. De például a megszűnt nagy gyárak, pl. a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár vagy az Óvári Konzervgyár irata is ide került be, ezért ezeket az igazolásokat is mi adjuk ki.

És meg kell említeni az ingatlan nyilvántartásunkat is. Ugyanis a Földhivatal sem őrzi meg véglegesen az iratait. Rendszeresen, 15 év elteltével 5 évente ide, a levéltárba kerülnek az ott már nem tárolandó iratok. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha bárkinek bármilyen vitás ügye van a telkével kapcsolatban és az 1993 előtti, akkor ide kell fordulnia!

És vannak háttérmunkák: iratrendezés, raktári munkák. Újabban pedig különféle történelmi korszakokra, eseményekre különböző országos adatbázisok készítése is a feladataink közé került.

Mindez valóban nagyon sokrétű munka, ami nem kis koordinációt igényel. Jelenleg mennyi irat van összegyűjtve ebben az épületben? Van erre valamiféle adat?

Sokkal több irat van itt, mint amennyi látszik. A földszinti és az emeleti részen összesen 2,5 km, tehát 2500 iratfolyóméternyi (egyedi) adat van összegyűjtve. Ez egy levéltári mértékegység, ebben számoljuk az iratmennyiségeket.

Mit jelent a többi levéltárhoz képest?

Fióklevéltári viszonylatban ez nagy iratmennyiség. A kőszegi levéltár pl. 400 iratfolyóméteres, a pápai, ami szintén járási illetékességgel bír, 1200-1300 iratfolyómétert tartalmaz.

Mitől függ az iratmennyiség nagysága?

Ez történelmi okból alakult ki, ugyanis mi nem egy 19. vagy 20. sz-ban létrehozott levéltár vagyunk, hanem annál sokkal korábbi. Mi a vármegyei rendszerrel együtt létesült levéltár vagyunk. 1923. december 31-ig, Moson vármegye megszűnéséig Vármegyei levéltár voltunk. Utána megszűnt az önálló Moson vármegye. Győr megyével egyesítésre kerültünk. Győr volt a megyeszékhely, az ottani levéltár lett a Megyei Levéltár, így lettünk részegysége, mai néven Fióklevéltára.

Mi a legrégebbi irat, ami most fellelhető az épületben?

A legrégebbi iratunk Magyaróvár város tanácsának eredeti jegyzőkönyve 1581-ből.

1581-ből … Csengett még egy darabig a fülemben az évszám. Felbecsülhetetlen értékű iratok, amely mellett elsétálunk akár nap, mint nap. De Balázs nem hagyta, hogy ezen gondolkozzam, mert közben is iratokat keresett, régi leveleket, újságokat mutatott.
Így a beszélgetés is folytatódott tovább…

Mi az, ami téged mindebből a leginkább érdekel?

Hőnel Béla

Hőnel Béla munkássága? Építészete? A városra gyakorolt hatásai? Az eszmeisége? Mit jelent számodra a név?

2012-től foglalkozom konkrétabban a munkásságával, de természetesen jóval előbb is feltűnt a neve az iratok kapcsán. Úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent köszönhet neki a város - mind az épített örökség terén, mind szellemi tevékenysége során.

2013-ban számos rendezvényt tartottál a születése 150. évfordulójára. 2015-ben jelent meg róla az első könyved. A megjelenést nagy érdeklődés és könyvbemutató követte. 2015-ben a XV. Győri Könyvszalon színpadán is ez a mű képviselte a városunkat.

Tavaly gyűjtést kezdeményeztél egy Hőnel Béla emléktábla elkészítésére és felállítására, amelynek végleges helye az ikonikus Postapalota falán lesz. Erre a posta már meg is adta az elvi engedélyt.

Idén júniusban halálának 80.évfordulójára méltó emlékezés lehetne az avatás.

2017. februárjában Kovács Olivér országosan is ismert rádió-szerkesztő, a műemlékem.hu rádiócsatornán keresztül kért Tőled interjút a város történelmi bemutatásáról. A műsor fele itt is Hőnel Béla munkásságáról és építményeiről szólt. A teljes interjú itt hallgatható (link)
Mit lehet még tenni, hogy a név bekerüljön a köztudatba?

Szép a felsorolás és úgy tűnhet, ennyi elég is. Számomra azonban annyit jelent, hogy talán elindult valami. Nem vagyok elégedetlen, de meg kell érteni, hogy Hőnel Béla ezzel még mindig nem kapta meg a várostól a neki kijáró helyet.

Mi a neki kijáró hely?

…

Aki ismeri Beregszászi Balázst, tudja, hogy amikor a történelemről mesél, akkor minden szavában érezni azt a szenvedélyt, amit a munkássága jellemez. Úgy mesél, hogy az ember abban a pillanatban visszarepül a múltba és hagyja magát, hogy átélje az ott történteket. Részletes, precíz és korhű jellemzéseket ad a 19.-20. századról. Mintha minden korban élt volna, és csak visszaemlékezik, mi is volt akkor. Nem erőltetett, nem betanult.

Ennél a kérdésnél azonban csendben maradt. Nem jött válasz. Legalábbis kimondott válasz nem.

Vannak érzések, gondolatok, amiket nem lehet szavakba önteni. Egy ember, egy élet tenni akarása, egy városért, egy közösségért való lét tisztelete nem foglalható könyvekbe, sem emléktáblába. Az emlékezés, az odafigyelés, a hit az, ami segíthet megérteni a történelmünket s jobbá, értékesebbé tenni jelenünket és a jövőnket.

Ez a mosonmagyaróvári levéltáros munkássága.