Az euróövezetet sújtó pénzügyi krízis hatására az elmúlt években felerősödtek a közös európai valutával kritikus hangok, és voltak, akik kizárólag az eurót, illetve az euróövezet létrehozását tették felelőssé a dél-európai országok válságáért. De pontosan milyen szerepet játszott a kontinenst érintő válságban a közös fizetőeszköz, valamint a hozzá kapcsolódó európai monetáris politika? És egyáltalán: szüksége van-e Európának és benne hazánknak az euróra? Ezek a kérdések is terítékre kerültek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kerekasztal-beszélgetésén, amelynek keretében bemutatták az „euró atyjával”, Lámfalussy Sándorral készült interjúkötetet.

„Európának szüksége van az euróra, és nem csupán az olyan nyilvánvaló előnyök miatt, mint hogy a közös fizetőeszköz révén kiküszöbölhető a valutaváltási kényszer a hétköznapokban és a nemzetközi kereskedelemben. Az euróövezet magában hordozza a lehetőségét annak, hogy egy egységes és hiteles minősítő rendszerként működjön” – mondja Tombor András, az MCC alapító kurátora. Hozzáteszi: az euróövezeti tagság garancia kellene hogy legyen egy ország fiskális kiegyensúlyozottságára és pénzügyi stabilitására.

Ám – mint azt Görögország példája mutatja – az eurózóna még messze van ettől. „Az euró megalkotói talán kissé jóhiszeműek voltak a tagállamok gazdasági fegyelmét és felelősségvállalását illetően. A déli euróövezeti tagállamok válságait megelőzően nem sikerült megfelelő szabályozási rendszert alkotni arra az esetre, ha egy ország a csatlakozás után már nem tartja szem előtt a konvergencia-kritériumokat, vagy ha nem megfelelően kezeli a gazdaságban rejlő közép-hosszútávú kockázatokat” – mutat rá az MCC alapító kurátora, aki szerint az elmúlt évek tapasztalata alapján bizonyossá lett, hogy a túlzottdeficit-eljárás mint eszköz önmagában kevés az euróövezet pénzügyi stabilitásának fenntartásához, mivel alkalmatlan a megelőzésre.

Az euró szükségessége mellett száll síkra a neves brit közgazdász, John Stevens, az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Tanácsának volt alelnöke is, aki szerint közös valuta nélkül nem lehetséges az európai integráció. „Az európai egységesítés célja, hogy védelmet és erőt biztosítson a kontinens keresztény és demokratikus értékeken nyugvó, egyedülálló civilizációjának. Az egységesítés alapvető feltétele az Európán átívelő, integrált, közös piac, ami közös valuta hiányában elképzelhetetlen” – mondja John Stevens. A közgazdász szerint szükség volna továbbá egy – az amerikai értékpapírpiachoz hasonló – integrált és likvid kötvénypiacra, valamint az is fontos volna, hogy az Európai Központi Bank számára olyan kiterjedt eszközrendszer álljon rendelkezésre, mint az Egyesült Államokban a jegybanki funkciókat ellátó Fednek.

John Stevens hazánk eurózónához való csatlakozásáról is kifejtette véleményét. Álláspontja szerint az euró bevezetéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy Magyarország mind az államadósság, mind a lakossági adósság problémáját is megfelelően kezelje; emellett fontos feladat a munkaerőpiac versenyképességének további erősítése, amivel párhuzamosan néhány kulcsszektor, például a mezőgazdaság modernizációjára is szükség van.

„Magyarország számára nem is annyira a közös valutaövezethez való tényleges csatlakozásnak, mint inkább az euró bevezetésig vezető útnak van kiemelt jelentősége” – folytatja Tombor András, hozzátéve: csak megalapozott versenyképességgel válhatunk az euróövezet sikeres tagjává. „A versenyképességünket pedig egészen biztosan a humántőke-befektetés, nevezetesen az oktatás minőségének emelése, valamint a képzett munkaerő itthon tartása alapozhatja meg” – hangsúlyozza Tombor András, az MCC alapító kurátora.