Szent Luca
Luca egy katolikus szent volt, a vakok, szemfájósok, utcanők és menyasszonyok védőszentje. Egy előkelő szicíliai családban nevelkedett. A keresztény hitre tért fiatal leány szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt hitéért. Példamutató tisztasága és alázatos élete révén nevét a fény szóval is kapcsolatba hozták.

Luca, a fényesség
A Luca név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. Nemcsak Szent Luca miatt, hanem azért is, mert a Gergely-naptár bevezetése előtt ez volt az év legrövidebb napja, így a népi képzelet szerint is december hónapban ehhez a naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona.

Luca, a boszorkány
A magyar hiedelemvilágban Luca egy ártó, rontó nőalak, egy boszorkány volt. Emiatt régen ritkán adták a lányoknak ezt a nevet, ma már viszont népszerű a szülők körében.
Luca napját gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket, és elzárták a seprűket, nehogy azon röpködjenek a boszorkányok.

Luca, a dologtiltó
Az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt dolgozni, szőni, fonni, varrni vagy mosni december 13-án. Ha valaki mégis hozzá fogott a munkához, számíthatott Luca bosszújára, büntetésére.

Luca, a házasságszerző szent
Ezen a napon a lányok megpróbálták kitalálni, ki lesz a férjük, mikor lesz az esküvőjük. A hagyomány szerint a lányok Luca napkor meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment.
Egy másik módszer az volt, hogy a lányok csapatostól elindultak a faluban. Egyikük megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac megijedt, akkor röfögött. Ez nem jelentett jót, ugyanis az jelezte a közeli házasságkötést, ha a disznó nem szólalt meg. Ha pedig már elröffentette magát, akkor annyi évet kellett várni, amennyit a malacka röfögött.
A nagylányok süteményt sütöttek, és minden kis kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a várva-várt jövendőbeli. Máshol a lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, az mutatta meg, ki lesz a férj.
Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve az utolsó cédulán szerepelt, az „lett” a leányzó férje. Lányok, lehet próbálkozni!

Luca, Luca, kity, koty!
Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet loptak, de sok ház reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók azt is magukkal vitték.
Luca napjának hajnalán a fiúk „kotyolni” indultak. Szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, arra térdepeltek, és így mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánták. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. Néhányan fehér, ijesztő jelmezbe öltöztek - ők voltak a lucaalakoskodók -, és így riogatták a ház lakóit, főleg a gyerekeket.

Luca széke
December 13-án kezdtek hozzá a Luca székéhez, aminek karácsonyra kellett elkészülni. Minden nap kellett rajta valamit dolgozni. A hagyomány szerint kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Ehhez kapcsolódik a mondás: Lassan készül, mint a Luca széke.
Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait. Aki karácsonykor, az éjféli misén, pontban éjfélkor ráállt a maga által készített székre, az megláthatta, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viseltek.

Luca-kalendárium
Luca napjától figyelték az időjárást is. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. A székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elolvadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak.

Luca-búza
Luca napján egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. A kihajtott búzát az ünnepi asztalra tették, szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését hirdette, a búza pedig a kenyeret, az életet és Jézust jelképezte.