Sokezer idős ember él magányosan a városban és a környékén, házaspárok, egyedülállók százai szorulnak az állami ellátórendszer segítségére. A 80 év felettieket szolgáló házi jelzőrendszer életet menthet. Ezekben a kritikus napokban sok ember idős szüleiről, nagyszüleiről gondolkodik egy maroknyi gondozónői csapat, az ő munkájukat koordinálja Arnhofferné Nagy Éva. A helyzet most annyival rosszabb, hogy a járvány miatt többüket egyáltalán nem tudja felkeresni a család.

Nem tart a vírustól?

– A férjem is és én is nagyon óvatosak vagyunk. Ha hazaérek, első dolgom, hogy teljesen átöltözöm, megmosakszom. Nem félek, de vigyázok.

Gondolom, hogy a járvány miatt, az Önök munkája is alapjaiban változott meg.

– Az egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló időskorú, valamint fogyatékos emberek kérhetik a rendszerbe való belépést. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás lényege, hogy a napi életvitelhez nyújtsunk segítséget, illetve súlyosabb esetben hívjunk orvost, mentőt. Ez ugyanaz maradt. Az idős emberek és a munkatársak egészségvédelme érdekében kesztyűt, maszkot viselünk, és nagyobb körültekintéssel járunk el.

Napi életvitel. Ezen azt is kell érteni, hogy „mit főzzek ebédre”, „hova tettem a szemüvegemet”?

– 365 házi jelzőberendezés van a területünkön felszerelve, és ez körülbelül 400 embert jelent. Néha valóban meg kell birkóznunk szokatlan helyzetekkel is, de a legtöbbször valóban baj van. A reggeli felkeléskor sokan bizonytalankodnak, elesnek és nem tudnak felkelni, ilyenkor azonnal kimegyünk a helyszínre. Máskor szokatlan tüneteket észlelnek és nem tud-ják eldönteni, hívjanak-e orvost, és más hasonló.

Az egészségügyben, a szociális szférában dolgozni nem egy leányálom, vagy ön már gyerekként is erre vágyott?

– Kiskoromtól emberekkel szerettem volna foglalkozni ápolónő lettem, dolgoztam a Győri Petz Aladár Kórházban, majd visszajöttem Mosonmagyaróvárra, és a rendszer indulásától, 2006-tól látom el ezt a feladatkört. Nagyon szép hivatás ez! Tudom, sok ember csak a nehézséget látja benne, de én megtaláltam a szépséget is. Nem mennék másik területre, és nem csak azért, mert már 56 éves vagyok, hanem azért sem, mert akkor elvesznének azok az apró örömök, mindent megszépítő élmények, amelyek az évtizedek során az életem részévé váltak.

Biztos igaza van, de kívülről nézve, olyan lehet ez, mint egy taposómalom.

– Ne higgye! Minden nap más és más. Az igaz, ahhoz, hogy minden reggel új erővel jöjjünk dolgozni, szeretni kell az embereket. Van ennek a munkának persze egy adminisztratív része is, amit meg kell csinálni, ennyi. De van itt egy jó csapat, kedves munkatársak, akikkel jó együttdolgozni, így minden sokkal könnyebb.

És a fizetés?

– Pár napja hívott fel egy 90 közelében járó hölgy, és megköszönte, hogy vagyunk, mert, mint mondta, már ez a tudat is biztonságot ad neki. Hálálkodott a sok apró segítségéért, a jó szóért…

Vizsy Ferenc