2020-04-09 (csütörtök)

A színész élete a taps. Egy kiváló alakítás után az emberek a szívükbe zárják, neve lesz, sok-sok ember ismerőse. És most itt vannak előttünk a névtelen hősök, akiknek egy egész ország tapsol. Ilyenek például az egészségügyben dolgozók. Ha ember-ember közeli kapcsolatba kerülünk velük, akkor a nővér, az orvos nevet kap, a név mögött egy ember bukkan fel, akinek az arcán talán a fáradtság látszik, talán egy mosoly. Dr. Kálnai Attila háziorvos is csak egy csepp az értünk dolgozók tengerében…

Halló, Doktor úr! 67 éves vagyok, cukrom van, magas vérnyomásom és az emésztésemre is szedek gyógyszert. Mondja, elkaphatom a vírust, túlélhetem a járványt?

„Bárki megkaphatja a vírust, csak a betegség lefolyása függ a kortól és az egészségi állapottól. Az idősek azonban a gyengébb immunrendszerük miatt súlyosabb végkimenetellel számolhatnak. Ez az alapbetegséggel bajlódók esetében koruktól függetlenül is igaz lehet. Sok múlik a páciensek magatartásán, így nehéz jósolni. Mindenesetre, vigyázzon magára!”

Három hete otthon vagyok. Bújom az Internetet, olvasom a járványügyi híreket, de már a csuda se tud eligazodni rajtuk. Mondja meg, de őszintén, mi az igazság?

„Sajnos a koronavírus fertőzőképessége többszöröse az influenza korokozójáénak. A fiatalabbak és az egészségügyi dolgozók akár tünetmentes vírushordozók is lehetnek, akik akaratlanul is továbbadhatják. Most a megelőzés sokkal fontosabb, mint a gyógyítás. Ebből fakad a két legalapvetőbb feladatcsoport: (1) a kijárási korlátozásszigorú betartatása, az emberi érintkezések minimalizálása, az idősek fokozott védelme és a higiénia; (2) a kórházak és rendelők lehetőség szerinti elkerülése, és ajánlatos volna a közvetlen betegellátásban dolgozók teljeskörű szűrése, nehogy ők legyenek most is az ún.„szuperterjesztők”, mint ahogyan a 2002-2003-as SARS koronavírus járvány idején is megtörtént.”

Nem csak tapsolunk, de féltjük is önöket. Van megfelelő felszerelésük?

„A központból kaptunk 50 db sebészi és 3 db FFP-1 minősítésű szájmaszkot. Szerencsére, az egyik betegem több FFP-2-es, azaz erősebb szűrővédelemmel ellátott légzésvédővel ajándékozott meg. Ha légúti betegséggel érkezik valaki a rendelőbe, akkor ezt veszem fel, egyébként sebészi maszkot hordok. Most csak a legszükségesebb esetben vizsgálunk és kezelünk háznál beteget. Ha a telefonos jelzés szerint a tünetek koronavírusra utalnak, a mentőszolgálatot értesítjük. Korábban 40-50 beteg jött naponta, ma 5-8 ember keres fel, cserében viszont állandóan csöng a telefon. A távgyógyítás azért veszélyeket is rejt magában, több a hibalehetőség, könnyebb tévesen dönteni. A mostani járványügyi helyzetben a sok rossz lehetőség közül a legkevésbé rossz megoldást kell megtalálnunk.”

Az információk körül se lehet minden rendben, ezért indulhatnak el a találgatások. Önök talán többet tudnak…

„Rendszeresen kapjuk a központi tájékoztatást, de a mosonmagyaróvári orvosok is megosztják egymás között a tapasztalataikat. Az én körzetemben egyébként eddig nem volt pozitív eset, de a háziorvosok tesztelése még várat magára, remélem hamarosan erre is sor kerül.”

Nem fél, hogy „mást” is hazavisz a családjához?

„Önmagam iránt nincs félelmem, de az orvosi hivatással az átlagosnál valóban nagyobb kockázat jár. Nem aggódom, de mindent megteszek, hogy a szeretteimet ne veszélyeztessem.”

Erre gondolt, amikor az orvosi hivatást választotta?

„Eredetileg hivatásos katonának készültem: katonai kollégium, katonai főiskola. De egy lezárt félév után meggondoltam magam, az embereket más módon is tudom szolgálni. Így lettem 1998-ban „civil” orvos, elsőként a családban. Tamási Áron szerint „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Sokan egész életükben keresik az otthonukat, én pedig úgy érzem megtaláltam – a gyógyításban.”

Szóval elégedett?

„Ha a fizetési cédulám nézegetem, sokszor elgondolkodom, nem lett volna-e jobb bankigazgatónak mennem?”

Fehér köpeny, sztetoszkóp: ez az orvos, de az orvos férj is, édesapa is?

„Ha hazaindulok és leveszem a köpenyt, igyekszem letenni a gondokat is. Nem mindig sikerül, de zömében akkor is magamba rejtem őket. Van egy édesfiam, 15 éves és a győri Kazinczyba jár. Az új páromnak van egy felnőtt fia Amerikában, egy kamasz lánya Angliában és egy 8 éves kislánya, aki velünk él. Szabadidőmben olvasok, autós magazinokat lapozgatok, edzőterembe járok, és hetente 2-3 alkalommal 5-6 kilométert futok. Többször indultam a Szigetköz Maratonon is, de ötven felé járva érzem a térdeimet, a csípőmet. Úgy tervezem, jövőre már csak az óvodai távon indulok… Bocsánat, most el kell köszönnöm… Hazaérkeztem.”

Vizsy Ferenc