Katonák, rendőrök, önkormányzati rendészek járőröznek, igyekeznek betartatni a kijárási korlátozást. Az ő munkájukat segítik a polgárőrök, akik munka mellett, civilként, saját akaratukból vállalták a közrend és a közbiztonság fenntartásának segítését.

A járvány miatt nagy az egészségügyi kockázat. Nem féltek, hogy vírust visztek haza?

„Az idősebb és a kisgyerekes fiatalabb kollégáimnak valóban vigyázniuk kell, egyébként mindannyian óvatosak vagyunk, maszkot, kesztyűt viselünk, kezet mosunk. Én is a megfontoltabbak közé tartozom, általában is, de most mindenképpen, hiszen van egy csodálatos kislányom, Virág, aki most 8 éves.”

Régebben iskolák, óvodák környékén, a piacon, nagyobb rendezvényeken találkozhattam veletek. Mit csináltok a járvány idején?

„Az alapfeladataink megmaradtak, és ehhez most újakat is kaptunk. Az önkormányzat kérésére hangosbemondón keresztül tájékoztatjuk a lakosságot a kijárási korlátozásról. A rendőrséggel egyeztetetten, de önállóan járjuk a várost, és ügyelünk a rendre. Ha szükséges, élelmiszerüzletek közelében figyeljükaz időzónák betartását, figyelmeztetjük a csoportba verődött fiatalokat, ellenőrizzük a játszótereket.”

Nem igazoltathattok, nem használhattok kényszerítő eszközöket. Mivel „harcoltok”?

„Egy társadalmi szervezet önkéntesei vagyunk, a munkánkért nem jár fizetés. A Kis-Duna Polgárőr Egyesületnek 31 tagja van, ebből 21-22 fő dolgozik aktívan. A városban kivívott presztízs, a józan belátásra épített meggyőzés a legfőbb fegyverünk. Van, amikor elég, de előfordul, hogy ez nagyon kevés. Ha szólunk, elmennek, de aztán hamar visszaszivárognak. Sziszifuszi munka ez az egész, de jó szívvel csináljuk.”

Hát ez, valljuk be, édeskevés! El lehet ezzel érni valamit?

„Azért csinálom évtizedek óta, mert hiszem, hogy hasznos, amit a bajtársaimmal teszünk. Mindig vannak „bátor” legények, akik visszaszólnak, de végső esetben értesíthetjük a rendőrséget, megérkezésükig a renitenskedőt visszatarthatjuk. Igaz, a munkánk nem fenékig tejfel, de a visszajelzések szerint van haszna a ténykedésünknek.”

Nem egy nagy szervezet ez a mosonmagyaróvári polgárőrség.

„Persze, lehetnénk többen is, de normál helyzetben ennyi elég. Most viszont a szokásos 180-200 órás havi szolgálati időnk 400-500 óra közöttire nőtt. És mindezt munka mellett, hiszen mindenkinek van állása. Azért is dolgozunk, hogy ne terjedjen tovább a járvány, hogy minél előbb visszatérjen az élet a rendes kerékvágásba. Hogy jobb lesz-e a világ a járvány után? Nem hiszem. Minek örülnének azok, akik elveszítik a hozzátartozójukat, akiknek nem lesz munkájuk, akik felélik tartalékaikat? Kevesen jönnek ki ebből győztesen.”

Ha gyorsan osztok, szorzok, akkor ez az 500 óra több nappalt és éjszakát jelent polgárőrönként. Mit szól ehhez a család?

„Talán banális, de az aktív kollégáim ezt szeretetből, elhivatottságból vállalják. Nem könnyű, van, ahol nagyot sóhajt a feleség, „Már megint menned kell.” Az én nejem is ilyen, aztán mindegyikük hozzáteszi: „Vigyázz magadra és siess haza!” Ezt csak egy megértő társ mellett, megbízható családi háttérrel lehet csinálni.”

Vizsy Ferenc