Városlista
2020. április 7, kedd - Herman

Hírek

2018. December 26. 18:17, szerda | Helyi
Forrás: Beregszászi Balázs

A 125 éves Moson vármegyei székház építéstörténete

A 125 éves Moson vármegyei székház építéstörténete

Idén, december 12-én történt, hogy 125 éve felavatták Moson vármegye székházát.

Az épület történetével foglalkozó Beregszászi Balázs levéltári asszisztens, 2018. november 7-én Győrben, a XXI. Győri és a VII. Kisalföldi Levéltári Napon előadást tartott. Az alábbiakban közöljük az előadás kivonatolt részét.

Moson vármegye az államalapítás kori, szentistváni vármegyerendszer alkotó része volt. Moson földvárában több Árpád-házi királyunk is megfordult, azonban 1271-ben Ottokár cseh király lerombolta, ekkortól kezdték inkább az óvári várat erősíteni. 1345-ben a Moson megyei nemesség már tartott megyegyűlést Óváron.

II. Mátyás király 1609-ben rendelkezett Magyaróvár mezőváros privilégiumainak megerősítésekor, hogy Moson vármegye nemessége a gyűléseit úgy, mint eddig, a jövőben is Óvár mezővárosában tartsa, azonban ez különböző okokból nem volt mindig betartható és a megye számos településein is üléseztek (pl.: Boldogasszony 1703., Királyudvar 1783.).

A 18. századra már a közigazgatás érdeke lett, a megyei hivatali épületek tartása, amit az írásbeli ügyintézések megnövekedett száma indokolt. Addig a tisztviselők lakóházaiknál intézték az ügyeket, megyegyűlés estén pedig magukkal hordozták az iratokat, így elkerülhető az esetleges elvesztésük.

Az 1723. évi országgyűlés 73. törvénycikke rendelte el a megyéknek, hogy ahol még nincsen megyeháza, ott közgyűléseik és törvénykezéseik tartására, irataik megőrzésére levéltárral és a foglyok számára fogházzal bíró megyeházát jelöljenek ki, vagy építsenek. Lehetőleg a megye közepén lévő városban vagy mezővárosban.

Moson vármegyét 1727-ben szólították fel, hogy tartson fenn állandó megyeháza épületet, ennek nyomán 1739-ben megvásárolták első megyeházának az 1727-ben épült mosoni Zsidanics kúriát (Korona Szálló épülete). Ezt 10 év múlva eladták.

1766-ban a Magyaróvári Uradalomtól ajándékba kapták a rajkai Rapach-kúriát, melyet elcseréltek a szintén rajkai Stahrenberg kúriára, és ennek 1772. évi átalakításával lett a rajkai megyeháza.
Ez ma is létezik „Kék-ház” néven.

1788-ban eladták a rajkai megyeházát és 1790-ben megvették a magyaróvári Bürdelle-féle házat (a mai Fő utca 11. sz. alatti Polgármesteri Hivatal helyén állt) 12000 ft-ért és 3680 ft költséggel átalakították megyei székházzá.

Az idők során több javítást eszközöltek az épületen, azonban céljának nem tudott teljesen megfelelni, hiszen a vármegye az 1847. évi ország-gyűlési követválasz-tásokat is (gr. Széchenyi István, Króner Lajos), az 1827-ben épült magyaróvári városházán tartotta.

1847-ben a vármegye börtönében a rabok közt fertőző betegség ütötte fel a fejét. A fertőzés elterjedésének a megállítása során Króner Lajos másod alispán, felvetette annak lehetőségét, hogy a Karolinai alapítványból a vármegyei kórházat mielőbb felállítsák, még ha kisebb formában is. Kórházat ugyan még nem, de új börtönt építettek a vármegyeháza udvarán, melyet 1849. augusztus 25-én adtak át Szent Lajos napján, és rögtön meg is töltötték a szabadságharcból hazatérő honvédekkel.

Ugyanekkor épült a Bástya utcai emeletes hátsó rész, amelyben többek közt a járásbíróság is működött.

A kor kívánalma már ekkor előírta az önkormányzatok számára a nyilvánosságot. A törvényhatóságok működéséről szóló 1870. évi 42. törvény III. fejezet 46. §. előírta, hogy a megyeházák termében a gyűlések tartásakor a hallgatóság részére külön helyet kell biztosítani. Mivel külön helyiség nem volt az érdeklődők részére, ezért a közgyűléseik tartására ismét a magyaróvári városházi terembe kényszerültek.
A megye három év múlva, mégiscsak átalakítja a megyeháza tanácstermét 60 fő részére, hogy abban a közgyűlés tagsága és a hallgatóság is elférjen.

Az ország jogszolgáltatási szerveinek a területi átszervezése lesz az a kiváltó ok, amely egy új megyeháza építésnek a gondolatát felveti.

Az 1871-es rendezés még 102 törvényszéket jelölt ki, azonban az 1875/36. törvény értelmében kiadott igazságügy miniszteri rendelet, a törvényszékek számát 64-re szállította le. A megyei bíróságok átszervezésének lett az áldozata Moson vármegye törvényszéke, mely 1876. május 31-én megszűnt és a győri törvényszékhez csatolták. Moson megyének megmaradt a magyaróvári és a nezsideri járásbíróság.

1877-re a megyei börtön helyzete is csak romlott, mióta megszűnt a törvényszék helyben lenni. Az 1848-ban a vármegyeháza udvarán 62 főre épített börtönben 100-nál is több rabot zsúfoltak össze. A megyebelieken túl, vannak Győr, Sopron és Vas megyei elítéltek is, ami által fokozódott az egészségre veszélyes állapot a megyeháza udvarán. Az ide helyezett börtönfelügyelő tiszt pedig alkalmatlan a feladata elvégzésére. Ezért is kéne visszaállítani a törvényszéket és az ügyészséget a börtön állapotának normalizálására.

A megyét természetesen hátrányosan érintette a megyei bíróság elvétele, nem is fogadta el, és lépéseket tett a visszaállításra. Egy háromtagú bizottságot hoztak létre. A megye legtapasztaltabb emberével Króner Lajos által szerkesztett feliratot készítenek az országgyűléshez és az igazságügy-minisztériumhoz. Az elkészített feliratot és felterjesztést, az alispán elnökletével egy öttagú küldöttség fogja személyesen átadni a miniszterelnöknek és az igazságügy miniszternek.

1878-ban a Moson megyei, magyaróvári királyi törvényszék visszaállítása kapcsán a megye több vállalása között szerepelt, hogy a rossz állapotú megyeháza helyett, még újat is hajlandó építeni. A törvényszék az új megyeházában kapna helyet, de ha a tervezett építkezés rövid idő alatt nem valósulna meg, akkor a megye saját költségen elhelyezi a bíróságot egy fogadott lakásban, mindaddig, amíg a megyei törvényszék ezen minőségében fennáll. Erre rögtön egy bizottságot is létrehoztak Simon Gyula alispán elnökletével Króner Lajos, Reitmann Ignác, Blaskosics Mór, Nedeczky János, Major Pál, dr. Sőtér Ágost, Bókay Lajos, dr. Csellei János, Fehéry János, Jummerspach Frigyes és Tóth Imre aljegyző tagokkal.

1879-ben a megyeház építéséhez a belügyminiszter is hozzájárult.
A minisztériumnak 1867 óta van egy „megyeházalapja”, amelyből az egyes megyéket megilleti a tőke és a felhalmozódott kamatok, ez az összeg 456 ft 61 krajcár, amit a megye meg is kap. Ennek a pénznek a folyósítását a belügyminisztérium részére, maga az uralkodó Ferenc József hagyta jóvá.

1880 augusztusára a megyeház építési bizottság által kijelölt alválasztmány elkészítette a javaslatait, hogy a megyeházának miként is kell kinéznie és abban milyen és mennyi hivatalos helyiséggel és lakásokkal kell rendelkeznie. Főispán részére 4 lakószobás két cselédszobás lakrész, nagyterem, alispán hivatal, jegyzői iroda. Levéltár részére egy iroda és irattári helyiség, itt külön meghatározták, hogy az alispáni, a jegyzői és a levéltári helyiségeknek egymáshoz közel kell lenniük. Az árvaszék, gyámhatóság, gyámpénztár helyiségeinél kiemelték, hogy feltétlen több iroda szükséges, mert az idő előrehaladtával nem csak a hivatalos iratok, de a népességnövekedés által is megnő az ügyintézések száma, ami személyzetnövekedést von maga után. Szolgabírói hivatal, számvevői hivatal, csendbiztos, főorvos, házgondnok és a pandúrok részére kell helyet biztosítani. Közös mosókonyha a főispán és az egész megye részére. Farakhely a hivatalos helyiségek fűtéséhez szükséges mértékben. Rabok részére egy konyha, mosókonyha, kamra, farakhely. Kültisztviselők részére 2 szoba átmeneti beszállásolásra. Azt is meghatározták, hogy a megyeházában lakással csak a főispán és a házgondnok bírhat, más tiszti lakás nem lehet. Felvetődött a törvényszék és a járásbíróság helyiségszükséglete, azonban ez már nem képezte a tárgyalás részét; bár voltak, akik még nem tartották teljesen elvetendőnek a kérdést, hiszen a törvényszék visszaállításáról szóló igazságügy miniszteri felirat még nem nyert intézést.

A megyeház építési választmányt ezek után megbízták, hogy szakértők meghallgatásával külön díjazás kilátásba helyezésével, az elképzelt építkezéshez építészt keressenek a tervek és a költségvetést elkészítéséhez, majd terjesszék elő jóváhagyásra.

A választás Feigler Ignác (1820-1894) pozsonyi építészre esett. Feigler 1881 decemberére elkészíti az építési tervet, amelyben a közgyűlési termet az épület egyik szárnyában helyezi el. A megye, azon kisebb módosítások elvégzését kérte, hogy a nagyterem az épülő megyeháza közepén legyen, és ehhez rendelje a hivatali irodák beosztását, majd ezután adja meg hozzá a végleges költségvetést. A megye intézkedik a belügyminisztériumi engedély megszerzésére, hogy a bemutatott terv és a 81000 forintba kerülő építkezés összegét kifizethesse a megyei pándorfi vámpénztárból.

Közben híre ment az országban, hogy a megye megbízás útján keres építészt a székházépítéséhez. Még 1880-ban a Magyar Mérnök és Építész Egylet tájékoztatta a vármegyét, hogy a középületek építési tervezését pályázat útján tartja szükségesnek lebonyolítani.

Az új megyeháza építése során nem mellékes kérdés volt, hogy hol is épüljön.
Megoszlottak a vélemények a helykijelölés tekintetében, hogy a korábbi helyén épüljön az új székház a régi lebontása után, vagy teljesen új helyen.

Két új helyszín is felmerült, a történelmi város falain kívül, a mosoni országút mentén. Az uradalmi vámház oldalában községi területen, vagy vele szemben a Karolina Kórház mellett; annak ellenére, hogy a kórház közelségét ragályosnak vélték a közigazgatás számára.

A kérdés nem volt lényegtelen, hogy feltétlen szükséges-e a bontás mert ha az új helyszín mellett döntenek, akkor a régi épület kijavításával, azt még állami intézmények részére bérbe is adhatják.

1882 tavaszán meghozták a végleges döntést, hogy az új megyeházának minden körülmény között a régi helyén kell megépülnie, mely a megye „központjának szívét képezi, amely hely történelmi emlékei felé a megye lakosai tisztelettel néznek”. Megemlítendő, hogy az épületben legalább kettő király látogatás történt, 1820-ban és 1839-ben, de lehetséges, hogy 1849-ben Ferenc József is megfordult benne, a győri csata előtti magyaróvári szemle során.

A megyei törvényszék visszaszerzése kilátástalan, ezért a börtönépületet is bontanák, mert a börtön tégláival nagy mennyiségű és kiváló minőségű téglákat nyernének, melyek felhasználása olcsóbbá tenné az építkezést. Az építkezés költségeit pedig kizárólag a megye pándorfi vámpénztárából fogják fedezni.

1884-ben a belügyminisztérium kilátásba helyezte a fogház lebontását, arra az időre, amikorra a győri fogház teljesen elkészül.
Ekkorra már a Feigler-féle terv sem felelt meg a megye kívánalmaknak, ezért elhatározták, hogy nyilvános pályázaton új terveket és új költségvetést készítettnek, a nyerteseknek pedig 800 ft tiszteletdíjat irányoznak elő. A pályázat kihirdetése során a legjobbnak talált terv 500 ft, a második helyezettnek 300 ft díjazás jár, az elbírálásra pedig a Magyar Mérnök és Építész Egyletet fogják felkérni.

A pályázat iránt negyvenegyen érdeklődtek, azonban csak nyolc pályaterv érkezett. A Magyar Mérnök és Építész Egylet a bírálatot szívességből ingyen végezte. A bírálóbizottság tagjai közt voltak a kor jó nevű építészei Hauszmann Alajos, Alpár Ignác, Pfaff Ferenc és Rozinay István is. A legjobban sikerült pályamű a „Szabad gondolat” nevű lett, a második a „Justitia fundamentum regnorum” jeligéjű volt. A kivitelezésre az első helyezettet fogadták el, melyre kisebb változtatásokat kértek, ezek keresztülvitelére pedig a nyertes tervezővel Kiss Istvánnal személyesen megállapodott egy szűkebb bizottság.

Kiss István
(1857 Körösladány -1902 Budapest)
kép forrása: muzeum18ker.hu/cikk16/

A tervek és a költségvetés átdolgozása eredményeként 108137 forint 85 kr összegben állapították meg és fogadták el az építkezés értékét.

A Magyar Mérnök és Építész Egylet által tett gesztusért, a megye viszonzásul 200 ft alapítványi díj fejében belépett az egyletbe alapító tagként.
1887-ben 18000 forintért megvásárolták a szomszédos Böhm-házat és a hozzá tartozó Bástyakertet, mely által nőt a megyeháza telke; ezzel is készülve az építkezésre és a hivatalok átköltöztetésére illetve, hogy hátulsó részében kialakítják a járásbírósági fogházat. Az adásvételt a belügyminisztérium is jóvá hagyta és hogy a lebontandó börtön helyett engedélyezzék az igazságügyi minisztériummal a 12. sz. ház hátsó részében a járásbíróság számára a fogházzá átalakítását. Ennek átalakítását is Kiss István végezte Rokobauer József magyaróvári építőmesterrel.

1888 őszére elkészült a Böhm-ház hátsó részének járásbírósági fogházzá átalakítása, kérték a foglyok átköltözését és a régi fogházépület mielőbbi lebontását. Kiss István elkészült a megyeháza terveiben kért módosításokkal, jelentősen magasabb költségekkel 144324 ft 87 kr. A megyeháza áttervezett változatát egyből elvetették és újra kérték az építészt, hogy készítsen harmadik változatot, amelybe tervezze bele a Böhm-házat is a megyeháza homlokzatába vagy számoljon annak területével is, hogy egyvonalban épüljön az új megyeháza utcafronti része, erre készítsen terveket és új költségvetést. Mindezek azonban annak függvénye, hogy a belügyminisztérium áldását adja e a Böhm-ház ilyen célú felhasználására.
Év végére kiderült, hogy a belügyminisztérium nem engedélyezi a magasabb költségekkel járó második módosítást, és az eredeti 100000 ft osztrák értékbeli építkezést hagyja jóvá. A finanszírozásra vannak, akik három évre 2%-os pótadót vetnének ki a megyében 1889-1891-ig, azonban ezt a 1889 márciusban tartott megyegyűlésen 36-68 ellenében elvetették, mert az összeg amúgy is rendelkezésre áll, feleslegesen nem terhelik a lakosságot. Ekkor hozták létre a külön vármegyeház építési alapot 100000 forinttal a költségek fedezésére és egyben kérték az építési választmányt, hogy foglalkoznak az esetleges többletköltségek fedezésének a mikéntjéről.
1889-ben lebontották az udvar közepén álló még 1848/49-ben épült megyei fogház épületét. A kinyert hasznavehetetlen anyagok értékesítése majdnem teljesen fedezte a bontás árát. A többi megmaradt építési anyagot, úgymint 208955 darab jó minőségű faltégla, 30 métermázsa vas, 4 db sarokkő és 180 db kőlapot átengedték a megyei építési alapnak.
1890 májusára kiderült, hogy a belügyminiszter nem engedi a Böhm-ház felhasználását a megyeháza építkezésére. Ezek után a vármegye már nem próbálkozott újabb ötletekkel. A Kiss István féle fő és részletes terveket véglegesnek elfogadták, amely a korábbi megyeháza helyén épül, a Böhm-ház mellőztetésével, építési költségei a szobafestéssel és a kályhák beszerzésével 99476 ft 11 kr költségvetéssel, tehát nem haladta meg az előirányzott 100000 forintot. Ez az összeg azonban a részletes előirányzott árakat figyelembe véve 105404 ft 10 kr lett, amelyet a belügyminiszter helybenhagyott.

Kiss István tiszteletdíját a vármegye 4426 ft 97 kr-ban állapította meg, továbbá az utazási költségei és a napidíjainak fizetéséről is határozott.

1891 június végére megvannak az árlejtésre hirdetett munkák nyertes vállalkozói, akikkel a szerződéskötések is megtörténtek, 101659 ft 1 kr összegben.
A fő építési vállalkozó a soproni Ullein József építőmester volt.

Ullein József
(1859 Sopron - 1915 Bécs)
kép forrása: sopronanno.hu

Az építkezésen dolgozók főként budapestiek, győriek, soproniak voltak, de akadt bécsi is. Megyebeli iparos csak kettő tudott lenni. A kőfaragó munkákra Császárkőbányáról Kruckenfellner Nándor és a szobafestő munkákra a mosoni Friedrich Hermann.
Minden vállalkozói kijelölés rendben volt, egyedül a kályhák beszerzése körül merült fel probléma, olyannyira, hogy ezért a vesztes pályázó panaszt is tett a belügyminisztériumnál. Végül is a megye indokai megalapozottak voltak a kijelölésnél, ezért az általa favorizált budapesti kályhással köthetett szerződést.
A megye 1891. március 31-ei közgyűlése után 28 tag és vendég díszebéddel búcsúzott a régi megyeháza épületétől, Simon Gyula főispán és az egyházak képviselőinek beszédeivel.
Áprilisban megkezdődött az épület bontása, melyet Rokobauer József magyar-óvári építőmester és téglagyáros vállalkozása végzett.

Augusztusban elkezdték az alapozási munkákat, melyen olaszok is dolgoztak; október 10-én már bokréta ünnepélyt tartottak, mert már a felső párkányig értek a falak. Nagy és ritka ünnepség volt ez. Az állványzatot nemzeti színekbe öltöztették, megyei és városi címerekkel díszítették és egy köszönő szöveggel megírt táblát helyeztek rá: „Háromszoros éljen méltóságos Simon Gyula főispán, nagyságos Tóth Imre alispán, nagyságos Kiss István műépítész, tekintetes Ullein József építész uraknak, mint a mosonymegyei székház szellemi alkotóinak”. A megyei tisztikar, az építészeti bizottság, Magyaróvár elöljárói és az összegyűlt ünnepi közönség előtt Tóth alispán mondott beszédet, majd a megye által megítélt 200 ft jutalmat átadta Ulleinek, aki azt, a munkásai közt szétosztotta.

December elejére teljesen tető alá került az épület. Ekkor hozták összeköttetésbe a régi árkádsoros udvari szárnyat az új épületbe való közlekedés szempontjából, egy tornyos építménnyel. 1892 augusztusában bontották le az állványzatot és mutatkozott meg az épület impozáns szépsége.

Az október 12-ei megyegyűlésen Tóth alispán - a vármegye közegészségügyi bizottsága szakvéleményére hivatkozva - indítványozta, hogy az épületbe ne történjen meg a beköltözés, mert az még egészségtelen lenne. Előterjesztése arra vonatkozott, hogy jövő tavasz előtt semmi esetre se történjen meg az épületbe való bevonulás, melyet elfogadott a gyűlés.

Az épület elkészülésének határidejét Ullein október végéi, Kiss István építész november 15-ig kérte meghosszabbítani és a késedelmi bírságok elengedését. A megye hajlandó volt eltekinteni ezen összegtől, azonban megállapították, hogy a csúszásért a kőfaragó, asztalos, szobafestő és a granitto-terrazzo munkák vállalkozói voltak a felelősök és miattuk voltak feltartóztatva a munkában a kőműves, lakatos, üveges, akiket felelőség nem terhel. A megye kilátásba helyezte, hogy ha még a halasztott határidőhöz képest is késnek a befejezéssel, akkor a halasztásért felelős vállalkozók nem az engedményes határidőtől, hanem az eredetihez képest lesznek bírságolva. Bírságot pedig semmi esetre sem fognak elengedni. Így a kivitelezés összege 99340 ft 59 krajcárra mérséklődött. Az építkezés november 30-ára fejeződött be. Ezután télen hagyták kiszáradni a falakat. Az épület műszaki felülvizsgálata 1893 március végéig tartott.
A hivatalok visszaköltözése 93 áprilistól június első felére történt meg.
Az új székház a földszinten: 9 utcai szoba, 7 udvari szoba, 4 előszoba; az I. emelet: 7 utcai, 8 udvari szoba és 5 előszoba; a II. emelet: 6 utcai, 8 udvari szoba és 4 előszobából áll. Itt kapott helyt a Moson vármegyei Történelmi és Régészeti Egylet is.

A vármegye hivatalai az építkezés kettő éve alatt különböző helyekre voltak elköltöztetve. A főispáni és alispáni lakásokat átköltöztették a szomszédos Böhm-házba, a megyei pénztárt, számvevőszéket, jegyzői hivatalt a Karolina-kórházba, a járási főszolgabírói hivatalt a magyaróvári városházába, több kisebb hivatalnokot magánlakásokban és a főhercegi uradalom épületeiben helyeztek el. Egyedül az árvaszék maradt a helyén, a régi udvari árkádos épületben, mely nem került lebontásra.

Köszönetet mondtak a városnak és az uradalomnak, amiért a hivatalok részére ingyen bocsátották rendelkezésre a helyiségeiket, különösen a városnak a közgyűlésekre átengedett nagyteremért.

Május 7-én elhunyt Simon Gyula, ki közel tíz éven keresztül töltötte be a megye főispáni székét.
Az uralkodó november 6-án kinevezte az új főispánt, gr. Pálffy Daun Vilmost.

Ünnepélyes beiktatására 1893. december 12-én került sor, mely jó alkalmat adott az új megyeháza felavatására is. Az ünnepi székfoglaló rendkívüli közgyűlésre a megyei hivatalosságokon túl, vendégek is érkeztek Vas, Pozsony és Győr megyékből. Pozsonyból még publicisták is részt vettek az eseményen.

Ekkorra gyűjtötte össze Mándy Gyula megyei aljegyző a vármegyeháza építésének a történetét és olvasta fel az ünneplő közönségnek. Ezt megjelentette a vármegye a helyi társadalmi szervek által fenntartott MOSONYMEGYEI LAPOK c. sajtóban és később külön kiadványban is kinyomtatta Czéh Lajos magyaróvári nyomdájában, amit utólag a résztvevőknek ajándékoztak.

Az ünnepséget a megyeháza hat termében 400 terítékes díszebéddel zárták, melyre az étkeket, Pozsonyból Palugyay szolgáltatta.

Az ünnepségen leplezték le a Fő utcai bejárat folyosóján, a ma is látható emléktáblát.


Elkészült a megye műemléke, a modern önkormányzat igényeinek megfelelő hivatali épület. Moson vármegye az évtizedek során gyűjtögetett törzsvagyonának jelentékeny részét fektette a reményteljes jövőbe az építkezéssel. A millennium küszöbén ezzel prezentálta életképességét és létjogosultságát az elkövetkezendő századokra.
A sors azonban közbeszólt.
A vesztett I. világháború miatti trianoni békediktátum és az ezt követő 1923/35. törvény rendelkezett a közszolgálati tisztviselők és alkalmazottak sorsáról. A törvény keretein belül rendezték „ideiglenesen” a trianon miatti csonka vármegyék területi közigazgatását is.
Ekkor szüntették meg az önálló Moson vármegyét és 1924-ben Győr megyével egyesítették, Győr-Moson-Pozsony közigazgatásilag egyenlőre egyesített vármegyék néven. Moson vármegye utolsó közgyűlésére a vármegyeházában, 1923. december 20-án került sor.

A volt megyeháza 1924-től Magyaróvár városházája lett, majd a Mosonnal történt 1939-es egyesítés után, Mosonmagyaróvár városházája.
Ugyan 1939-ben az egyesülési szerződés első pontja volt, hogy a két település közti, még beépítetlen részen új városházát építenek, de ez a háború okozta nehéz gazdasági helyzet miatt nem valósult meg. 1952-ben ismét felmerült egy új Tanácsháza építése az új városközpont kialakításánál, de ez is csak elképzelés maradt.

Mosonmagyaróvár város önkormányzata 2013. december 12-én levéltári kiállítással emlékezett az avatás 120. évfordulójára, 2017. december 1-én pedig egy nyitott „Városháza éjszakája” esten fogadták az érdeklődőket és épületbemutatással emlékeztek az épületre. Mindkét alkalommal leporelló is készült az évfordulókra.


Ezek érdekelhetnek még

2020. Április 06. 10:31, hétfő | Helyi

Elütötte a kerékpárost Mosonmagyaróváron

A gépkocsi vezetője nem adott elsőbbséget az egyenesen haladó biciklisnek.

2020. Április 05. 23:18, vasárnap | Helyi

Az én városom - A vírus Isten büntetése?

Vallás és koronavírus. Bodó Zoltán atyával beszélgettünk.

2020. Április 05. 12:48, vasárnap | Helyi

Az én városom - Csak egy karnyújtásnyira

Újabb interjúval jelentkezünk.

2020. Április 03. 14:41, péntek | Helyi

Megnyitják a mosonmagyaróvári hulladékudvart

Kedden, csütörtökön és szombaton lesz nyitva a hulladékudvar.