Programok | Művészet

„Valahol ott kezdődött, hogy általános iskolában eldöntöttem, hogy művész leszek. Azt nem tudtam, hogy milyen művész, csak, hogy művész. A szakközépiskolában az egyik tanárom felfigyelt rám, és iskola után rajzot tanított nekem. A mai napig hálás vagyok neki, mert a rajzolás és a festészet sokban hasonlít a fényképezéshez. A középiskola után rendezvényszervező és szociálpedagógus szakra mentem, a rajzolás itt is megmaradt- litográfiákat, szitanyomatokat készítettem. A szervezés, a kommunikáció is szoros kapcsolatban áll a fényképezéssel, illetve a pszichológia is, hiszem az embereket nem elég lefényképezni, meg kell őket ismerni, megérteni, hogy a fényképeken az az arcuk jelenhessen meg, aki a valódi önmaguk.

A főiskola elején láttam egy interjút Nánási Pállal, akkor fogalmazódott meg bennem először, hogy fényképezni szeretnék. 2006-ban megkaptam életem első fényképezőgépét a szüleimtől, onnantól kezdve a kis gép mindig nálam volt. 2008-ban lediplomáztam, majd rendezvényszervezőként, és még más területeken is kipróbáltam magam, de nem találtam a helyem. Felkerestem a volt tanáromat, akivel középiskolás koromban rajzolni tanultam, -ő is fotós- bíztatott, ez jó irány. 2013-ban megvettem az első tükörreflexes fényképezőgépemet. Ezután elvégeztem egy gyakorlatra építő fotós képzést Győrben és egyre jobban beleszerettem a fényképezésbe, ezután két évig Budapesten tanultam fényképészetet, 2016-ban fotográfus és fotótermék értékesítőként végeztem.

2016 őszétől főállásban dolgozom fotográfusként. Rendezvény, - a családi-gyerek- és babaportrékon, esküvőkön át óvodákban és iskolákban is fényképezek Ausztriában és Magyarországon egyaránt.

Képeim megvásárolhatók vászon és fotópapir formában is.

Úgy érzem megtaláltam az utam, itthon vagyok!"