Sokszor az édesanya lelkiismeret-furdalással küzd, amikor síró-toporzékoló kétéves csemetéjét ott kell hagynia a bölcsődében. Hogyan tudja az édesanya saját magában ezt helyretenni, jól kezelni? És mit lehet ilyenkor csinálni a tiltakozó gyermekkel?
– Nem jó, ha az anyának bűntudata van a bölcsi miatt, mert akkor a gyerek ezt „leveszi”, megérzi a feszültséget, és maga is feszült lesz. Ha tehát döntöttünk, akkor nyugodjunk meg a saját döntésünkben, és így közvetítsük a gyereknek. Önmagában az, hogy sír, toporzékol a gyermek az elválásnál, nem probléma, sőt, azt hiszem, még örülhetünk is neki, mert jelzi, hogy megvan az erős kötődés anya és gyermeke között, és a gyereknek fontos ez a kapcsolat, ragaszkodna hozzá, nem szeretne elválni, és ezt ki is fejezi. Azaz próbál megküzdeni a helyzettel, ami mindenképpen pozitív. Ha semmi reakciót nem mutat, könnyedén elválik, na akkor lehet nagyobb gond.

Semmiképpen ne válasszuk azt a megoldást, hogy akkor majd valaki más viszi, vagy hogy nem mondjuk el előre, mi lesz, hová megyünk, gyorsan leadjuk a gyereket, és szó nélkül elmenekülünk. Fontos, hogy nyugodtan, higgadtan, kedvesen beszéljünk, átöleljük a gyereket, megbeszéljük vele a félelmeit, és utána vigyük csak be. Tudjon esetleg integetni az ablakból még. Egyébként pont erre találták ki az intézmények a „beszoktatást”, mert az első héten az az optimális, ha anyával együtt megy be a gyermek, és először anya is végig ott van, majd egyre kevesebb időt tölt bent (de az első pár napban még kint ül a folyosón), végül a gyerek már egyedül is bent marad. Csak nem minden intézményben veszik ezt komolyan, de mi ragaszkodunk hozzá.

Ha gyermekünkkel szeretetteljes a kapcsolatunk, az intézmény szakemberei kiváló szaktudásukkal, gyermekszeretetükkel átsegítik a kisgyermeket ezen a nehézségen, nem lesz különösebb probléma.

Nagyon fontos a gyermeknek – figyelembe véve életkori szintjét – egyszerűen, érthetően, sok pozitívumot felrajzolva elmagyarázni, elmondani, hogy mi várható. Az ismeretlentől való félelem tudja a legjobban megviselni a gyerekeket. Válaszoljunk a kérdéseikre, legyen ez nyitott téma otthon.
Fontos az alapos magyarázat, minden alkalommal, hogy most mi és miért, és meddig (!) történik, valamint a fokozatosság az időtartamban, tehát eleinte csak pár órát legyen ott, később lehet fokozatosan bővíteni, amikor a gyermekben már megszilárdult a tapasztalat, hogy az elválás csak átmeneti.